Bika kifestő – bika színező

Ha szeretitek bika kifestőt, akkor itt a helyetek! 

Rengeteg otthon is kinyomtatható bika színezővel várunk Titeket! 

Itt mindenki megtalálja a neki legjobban tetsző bika kifestőt, bika színezőt! Nálunk mindenki megtalálja a kedvenc bika kinyomtatható színezőjét, bárány kifestőjét, melyek mindegyike teljesen ingyenes! Töltsetek le minél több ingyenes gyerek kifestőt, színezőt és élvezzétek a színezést! 

Ezek a bika kifestős képek ajándékba is tökéletesen megfelelnek, csak válaszd ki az ajándékozott kedvenc bika kifestőjét! Jó szórakozást a színező választékunkhoz! 

Nyomtatható bika kifestő és nyomtatható bika kifestő itt a weboldalon!

Ha tetszettek az bika színezők, keress fel minket bátran legközelebb is! Itt mindig megtalálod a kedvenc bika színezőit, bika nyomtatható kifestőit! 

Ha van véleményed az bika kifestőkről, esetleg kérdésed lenne, nyugodtan írd meg nekünk itt, és mi válaszolni fogunk rá! Ha van ötleted, még milyen színezőket, kifestőket látnál oldalunkon szívesen, azt is nyugodtan írd meg! A legjobb bika kifestők nyomtathatók, színezők nyomtathatók ezen az oldalon várnak! 

Nyomtatható bika kifestő és nyomtatható bika színező itt a weboldalon!

szarvasmarha (Bos primigenius vagy Bos tauruspárosujjú patás állat, kérődzőHáziasított alakja a házi szarvasmarha vagy házimarha, amely a ma már kihalt őstuloktól(Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus) származik. Növényevő. A házi szarvasmarhák genetikai állományuk alapján két alfajba sorolhatók, az Ázsia nagy területén elterjedt úgynevezett „brahman” típusnak vagy zebunak vállpúpja van (Bos primigenius indicus), míg a világ többi részén a púp nélküli közönséges szarvasmarha (Bos primigenius taurus) a megszokott. A házi szarvasmarhát korábban az őstuloktól eltérő külön fajnak tartották (Bos taurus).

Elnevezései

  • Szopós borjú: születéstől az elválasztásig (nőivarú 3, hímivarú 4 hónapos koráig),
  • Választott borjú: az elválasztástól féléves korig,
  • Növendék: 7 hónapos kortól a tenyésztésbe vételig,
  • Üsző: a nőivarú marha az első ellésig, kortól függetlenül,
  • Szűz üsző: ivarérett üsző az első fedeztetésig,
  • Előhasi üsző: első vemhes üsző,
  • Előhasi tehén: tehén a második borja megszületése előtt,
  • Bika: kortól függetlenül a hímivarú egyed,
  • Tinó: ivartalanított növendékbika,
  • Borjúfogas tinó: 2-3 éves tinó a szegletfog kiváltása előtt,
  • Ökör: 4 évesnél idősebb ivartalanított bika (függetlenül az ivartalanítási kortól)
  • Göböly vagy sőre: hizlalásra fogott, vagy kihízott szarvasmarha (kortól és nemtől függetlenül)
  • Csuvas: hízóökör[1]

Elnevezései

  • Szopós borjú: születéstől az elválasztásig (nőivarú 3, hímivarú 4 hónapos koráig),
  • Választott borjú: az elválasztástól féléves korig,
  • Növendék: 7 hónapos kortól a tenyésztésbe vételig,
  • Üsző: a nőivarú marha az első ellésig, kortól függetlenül,
  • Szűz üsző: ivarérett üsző az első fedeztetésig,
  • Előhasi üsző: első vemhes üsző,
  • Előhasi tehén: tehén a második borja megszületése előtt,
  • Bika: kortól függetlenül a hímivarú egyed,
  • Tinó: ivartalanított növendékbika,
  • Borjúfogas tinó: 2-3 éves tinó a szegletfog kiváltása előtt,
  • Ökör: 4 évesnél idősebb ivartalanított bika (függetlenül az ivartalanítási kortól)
  • Göböly vagy sőre: hizlalásra fogott, vagy kihízott szarvasmarha (kortól és nemtől függetlenül)
  • Csuvas: hízóökör[1]

Fő típusai

A szarvasmarha két ma élő alaptípusa a közönséges szarvasmarha és a zebu. A kettőt az őstulok két különböző változatából háziasították (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus), amelyek a legfrissebb kutatási eredmények alapján mintegy 250 000 éve váltak el egymástól. A zebu főleg Dél- és Kelet-Ázsiában terjedt el.

Küllem, illetve hasznosítás alapján is két típust különböztetünk meg. Az első a zömökebb, tömörebb hús- és igásmarha, a másik a könnyedebb, elegánsabb tejelő fajták típusa.

Hasznosítása

Ugyan a szarvasmarhát leginkább tej- és hústermelésre használják, a gépesítés előtt jelentős volt az aránya az igavonásban is, ezenkívül felhasználják a tülkét, valamint a bőrét is.

A Newcastle-i Egyetem munkatársai 516 tejtermelő megkérdezése nyomán kimutatták, hogy a tehén több tejet ad, ha a gazdája a nevén szólítja, mint ha csupán a csorda részeként kezelnék.[2]

Betegségek

A szarvasmarha egyik legújabb és legismertebb betegsége a BSE (Bovine Spongiform Encephalopathia, vagyis szivacsos agyvelőelfajulás), más néven kergemarha-kór. Valószínűsíthetően kapcsolatban áll a kiskérődzők surlókórjával (scrapie) és az embereknél előforduló Kreuzfeld-Jakob kórralPrionok okozzák.

Egyéb fontos fertőző betegségek:

2008-ban megjelent Magyarországon is a kéknyelv betegség.

Legfontosabb fajták

Magyar fajták:

  • Magyar tarka szarvasmarha
  • Magyar szürke szarvasmarha (Jellegzetes, nagy szarvval, ezüstszürke, a szem, mar, lábtövek sötétek, a borjak viszont narancsszínűen jönnek a világra, amit szaknyelven pirók színnek neveznek. Ezt a szőrzetszínt koruk előrehaladtával – az egyed fejlettségétől és a takarmány minőségétől függően – fokozatosan elveszítik, és teljesen kiszürkülnek, mire elérik a 2-6 hónapos kort.)

Szimentáli tehén és borja

Tejhasznú fajták:

Húsfajták:

Kettős hasznosításúak:

A szimentáli kitenyésztését a 18. század vége felé a svájci Alpokban kezdték. Erélyes növekedése, jelentős tejtermelése, kiváló ellenállóképessége miatt az egész világon elterjedt. Színe szabálytalan, különböző árnyalatú, piros-, illetve sárga-tarka. Marmagassága 138–142 cm. A tehén 650–750, a bika 1100–1300 kg. Tejtermelése 4500–5000 liter/év. Húsa napi 1,2-1,3 kilogrammal gyarapodhat.

  • Pinzgaui
  • Lapály marhák

Vallás

hinduizmus szent állata.

Pénztörténet

Charolais fajta fejének jellemzői az arányosan széles homlok, egyenes fejél, kerek fehér szarv[4]

Értékmérő: a tinóIstván törvényeinek egyszeri átolvasása világossá teszi számunkra, hogy a Kárpát-medencei népesség legfőbb értékmérője még nem a pénz volt, hanem a tinó, vagyis a fiatal (még igába nem fogott) ökör. Ez arra mutat, hogy nagyon jelentős lehetett az állattartás, hiszen az állattartók rendelkeztek tinókkal. Ezekkel kellett a kirótt büntetéseket fizetni. Az is kiderül, hogy a tinókkal való rendelkezés mértéke a gazdagság fokmérője volt. […] E korai időszakban a vagyon, a tehetősség fokmérője éppen a barom, a jószág volt. Nem véletlen, hogy a régi magyar nyelvben a barom és a jószág szavak jelentették az anyagi javakat, a vagyont.
– Kristó Gyula: Termelés és önfenntartás a Kárpát-medencében, História 1999/09-10

Forrás: Wikipédia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük