Csikó kifestő – csikó színező

Ha szeretitek csikó kifestőt, akkor itt a helyetek! 

Rengeteg otthon is kinyomtatható csikó színezővel várunk Titeket! 

Itt mindenki megtalálja a neki legjobban tetsző csikó kifestőt, cápa színezőt! Nálunk mindenki megtalálja a kedvenc csikó kinyomtatható színezőjét, csikó kifestőjét, melyek mindegyike teljesen ingyenes! Töltsetek le minél több ingyenes gyerek kifestőt, színezőt és élvezzétek a színezést! 

Ezek a csikó kifestős képek ajándékba is tökéletesen megfelelnek, csak válaszd ki az ajándékozott kedvenc csikó kifestőjét! Jó szórakozást a színező választékunkhoz! 

Nyomtatható csikó kifestő és nyomtatható csikó kifestő itt a weboldalon!

Ha tetszettek az csikó színezők, keress fel minket bátran legközelebb is! Itt mindig megtalálod a kedvenc csikó színezőit, csikó nyomtatható kifestőit! 

Ha van véleményed az csikó kifestőkről, esetleg kérdésed lenne, nyugodtan írd meg nekünk itt, és mi válaszolni fogunk rá! Ha van ötleted, még milyen színezőket, kifestőket látnál oldalunkon szívesen, azt is nyugodtan írd meg! A legjobb csikó kifestők nyomtathatók, színezők nyomtathatók ezen az oldalon várnak! 

Nyomtatható csikó kifestő és nyomtatható csikó színező itt a weboldalon!

A lovak elnevezései:

  • A felnőtt nőstény: kanca. Hagyományosan a kancákat nem lovagolták, tenyésztésre használták őket.[6]
  • A felnőtt hím: mén vagy csődör
  • A fiatal állat 5 éves korig: csikó
  • A csődöröket gyakran kiherélik. Régebben a fiatalon, 6-10 hónaposan herélt mén volt a herélt, az idősebb korban herélt ló hagyományos neve paripa,[7] de újabban mindegyiket csak heréltnek nevezik.[8] Paripa elnevezés alatt manapság pedig egyszerűen csak lovat értenek.[9][10]
  • Ha a rejtett heréjű ménnek nem találták meg a másik heréjét, és csak a könnyen hozzáférhetőt vették ki, akkor komor ló vált belőle.
  • A hermafrodita ló neve a csira.
  • A csikók évszámát azzal fejezik ki, hogy hányadik füvet legeli a csikó. Így van szó elsőfű, másodfű, … csikóról. Az elsőfű csikót szokták éves csikónak is hívni.[7]
  • paci a ló gyermeknyelvi megfelelője.

A ló története

Törzsfejlődése[szerkesztés]

A fájlhoz képjegyzet tartozik

Balról jobbra: Növekedés, a koponya biometrikus változásai, és az ujjak számának csökkenése

Mesohippus (Heinrich Harder, 1920)

A ma ismert ló (Equus caballus vagy Equus ferus caballus)[11][12] hosszú törzsfejlődés során vált olyanná, amilyennek ma ismerjük. Ez a törzsfejlődés több mint 60 millió évre nyúlik vissza. Az első „ősló”, az Eohippus a 75 millió évvel ezelőtt élt Condylarthrus fajok egyikéből fejlődött ki, melyek a kutyánál nem voltak nagyobbak, lábaikon öt-öt ujj volt, és minden ujjukon pataszerű, elszarusodott képződményt viseltek. Később a ló evolúciójában a legjelentősebb változás a láb átalakulása volt (az ujjak folyamatos visszafejlődésével).[13]

A lófélék törzsfejlődésének lépései:

Első lábain négy-négy, míg a hátsókon már csak három-három ujja volt.[13] Ujjaikon a kutyákéhoz hasonló ujjpárnák voltak (Ezek maradéka a ló lábán látható ún. szarugesztenye vagy szarusarkantyú.) Átlagos magassága 36 cm lehetett (több különböző méretű változat is létezett. A legkisebb 25 cm, míg a legnagyobb 50 cm magas lehetett.). Élőhelyei feltételezhetően laza talajú őserdők, vízpartok és iszapos területek voltak.[14] Fogazata alapján lombevő volt, az alacsonyabb cserjék és az aljnövényzet leveleit ehette, de már megjelentek a fűevésre való áttérés kezdeti jelei. Szőrzetének színe nem ismert, de életmódja alapján a tudósok leginkább a szarvashoz hasonló, barna, pettyes bundával képzelik el.

Mesohippus és a valamivel fejlettebb Miohippus két hasonló, és részben egymást követő időben élt ősló volt. Mind a négy lábukon három ujjuk volt, közülük a valamivel vastagabb középsőre nehezedett a legnagyobb súly.[13] Táplálékuk kezdetben leginkább puha lombú fák és cserjék hajtásai voltak. 10-25 millió évvel ezelőtt, a miocén korban az őserdőket szavannáksztyeppék váltották fel, amihez az állatok úgy alkalmazkodtak, hogy fogazatuk egyre inkább alkalmassá vált a fűfélék fogyasztására, valamint nyakuk megnyúlt, így kényelmesen elérték a füvet. Szemük helye is megváltozott, a fej oldalára tolódott el, emiatt látóterük megnőtt (bár a binokuláris látómező csökkent), így könnyebben észrevették a közeledő ragadozókat.

Miohippus-ból alakult ki. Még mindig több ujja volt, de már a testsúly nagy része a középső ujjon volt. Lábain már pata volt.

  • Pliohippus – körülbelül 6 millió éve jelent meg. Az első ősló, melynek minden lábán egy ujj volt. Ujjain a mai lovakéhoz teljesen hasonló pata volt.[13]
  • Equus caballus – körülbelül 1 millió évvel ezelőtt jelent meg. Nem más, mint a ma élő ló. Később több változat is kialakult.[13]

A közhiedelemmel ellentétben a zebra a lófélék családjában nem a lovakhoz, hanem a szamarakhoz tartozik.

15 ezer évvel ezelőtt a vadló elterjedt volt Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában.[15] Észak-Amerikából a jégkorszak vége után tűnt el,[16][17][18] ami egybeesik az ember megjelenésével.[19] Azonban nem hibáztatják egyedül az embert emiatt. Az éghajlatváltozás miatt a füves puszták helyét tundra foglalta el, a ló számára tele élvezhetetlen növényekkel.[20]

Vadlovak

Három cser színű ló felálló sörénnyel. Kettő egymással szembefordul, míg a harmadik a kamerától távolodik. Nyílt, sziklás vidéken állnak, a távolban erdővel

Przsevalszkij-lovak kis csapata

A ló egy alfaja vagy faja akkor tekinthető igazi vadlónak, ha ősei közül egy sem volt háziasítva. A legtöbb ma élő vadló nem felel meg ennek a feltételnek. Ők visszavadult lovaknak tekinthetők, amik ősei megszöktek a háziasított ménesekből.[21] Csak három valódi vadlófajta élte túl a jégkorszakot,[22] és közülük is csak az egyik él még ma is.[23] A már kihalt a tarpán és a nyugat-európai vadló, a ma még élő a Przsevalszkij-ló.[22][23] A tarpán a Dnyeper alsó folyásánál élt, és az orosz parasztok irtották ki, mivel a háziasított kancák a vad ménesekhez csatlakoztak.[24]

A Przsevalszkij-ló (Equus ferus przewalskii) Nyikolaj Przsevalszkijról kapta nevét. Ritka; más elnevezései mongol vadló vagy ázsiai vadló. A mongolok taki, a kirgizek kirtag néven ismerik. 1969 és 1992 között vadon kihaltnak tekintették, és csak egy maroknyi maradt belőle állatkertekben. Közös erőfeszítéssel és tervszerű tenyésztéssel 1992-ben visszaengedték a vadonba.[25] Most már Mongóliában is szaporodnak,[26][27] amellett, hogy az állatkerti állomány is tovább él. Magyarországon a Hortobágyi Nemzeti Parkban a Pentezugban tenyésztenek vadlovakat, ami a terület természetvédelmi fenntartásához is hozzájárul. Itt él az alfaj vagy faj második legnagyobb állománya.[28]

A tarpán (Equus ferus ferus), avagy európai vadló Európában és Ázsiában élt. 1909-ben halt ki, amikor az utolsó példány elpusztult egy orosz állatkertben.[29] Így a genetikai vonal elveszett. Erőfeszítések történtek az újratenyésztésére, de mivel a vérvonal elveszett,[29][30][31] végeredményként olyan lovak születtek, amelyek külsőleg ugyanolyanok, mint a tarpán, de nem igazi vadlovak.

Néha felröppennek hírek arról, hogy vadlovak elszigetelt csoportjára találtak, de általában bebizonyosodik, hogy háziasított, vagy visszavadult lovakról van szó. Például a tibeti Riwoche-lovat is vadlónak tartották,[27] de a genetikai tesztek nem mutattak ki jelentősebb eltérést a háziasított fajtáktól.[32] A portugál sorraia fajtáról azt gyanították, hogy a tarpán közvetlen leszármazottja,[33][34] de a tesztek ezt cáfolták.[33][35]

Visszavadult lovak

Musztáng kanca, csikó és mén

A visszavadult lovak háziasított ősöktől származnak, de vadon élnek.[21] Több populációjuk van világszerte.[36][37] Tanulmányozásuk hasznos betekintést enged a történelem előtti lovak életébe, és segít jobban megérteni a ló ösztöneit és viselkedését.[38] Az emberi társadalmak megértéséhez is hasznos lehet.[39]

Számos helyen tartanak félvad körülmények között lovakat. Erre példák az Egyesült Királyságban Dartmoor és New Forest, ahol a lovaknak van gazdájuk, de idejük nagy részét vad körülmények között, a természetben töltik. Gazdájuknak gyakran fizetniük kell a legeltetésért.[40][41] Hasonlóan élnek Franciaországban a camargue-i lovak is.[42]

Más lófélék

A ló mellett az Equus nem hét másik faja tartozik az Equidae családhoz. Ezek: a háziszamár (Equus asinus), a hegyi zebra (Equus zebra), az alföldi zebra (Equus quagga), a Grévy-zebra (Equus grevyi), a kiang (Equus kiang) és az onager (Equus hemionus).[43][22]

Ezek a fajok keresztezhetők is a lóval. A legismertebb hibrid az öszvér, amiből kétfélét különböztetnek meg aszerint, hogy az anyja vagy az apja volt-e ló.[44] A zebrákkal keresztezve zebroidok születnek.[45] Ezek a hibridek többnyire terméketlenek, és csak ritkán tudnak szaporodni.[46]

A ló háziasítása

Asszurbanipál lovas vadászaton (Ninive, Kr. e. 640 körül

Bővebben: A ló háziasítása

A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 4000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött (botaji kultúra),[47][48] majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. Északnyugat-Európában Kr. e. 2000 körül hirtelen megnőtt a lócsontok mennyisége, ami a háziasított ló elterjedésére utal.[49] 2100 körülről a Szintasta- és a Petrovka-kultúrák kétségtelen bizonyítékot szolgáltattak lóvontatta kocsikról készített sziklarajzaikkal.[50] A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként használni őket. Nyugat- és Közép-Európában körülbelül 700 óta, a vaskortól használják a lovat hátasállatként. Kínában és Indiában Kr. e. 4000 körültől tenyésztik a lovat, és Kr. e. 1000 körül már különféle fajtákat írtak le.[51]

A genetikai összehasonlító vizsgálatok szerint az Y kromoszómák néhány csődörtől származnak[52][53] A mitokondriumhoz képest az Y-kromoszóma változatossága szegényes.[52][53][54][55] A mitokondriális DNS szerint a törzstípusok 77 kancára vezethetők vissza. Ez azt jelenti, hogy a lovat több helyen, több alkalommal, egymástól függetlenül háziasították.[56] 2012-ben további genetikai elemzések azt mutatták, hogy a háziasítás az eurázsiai sztyeppén történt, és a többi vonal későbbi keresztezések eredménye.Vera Warmuth et al (2012. május 7). „Reconstructing the origin and spread of horse domestication in the Eurasian steppe. In: PNAS”. Az általános eljárás az lehetett, hogy vad kancákat illesztettek be a már háziasított ménesbe. Erre utal az, hogy az egyes mitokondriumvonalak elterjedése területhez kötött.[35][54][55][57] A háziasítás további jele a rejtőszín elvesztése és a szín változatossá válása.[58] A lónál ez Kr. e. 5000 és 3000 között következett be.[59]

A több központú háziasításra utalnak az ellentmondásos leletek is. A ló genetikai változatossága mindkét tesztcsoportban ugyanakkora volt, ami szintén több központú háziasításra utal; mert, ha egyetlen központ lenne, akkor attól távolodva a változatosság csökkenne. A háziasított ménesekhez újabb vad kancákat hoztak, innen a nagy nőági és a kis férfiági változatosság.[60] Egyes kihalt fajták közelebb álltak a maiakhoz, mint egyes maiak egymáshoz.

James Cossar EwartRuy d’AndradeJohn Gilmer SpeedEtheringtonEdward SkorkowskiEbhardtSchäfer és néhány más kutató szerint a lovak különböző típusai a vadló négy különböző alfajából alakultak ki, amelyek különböző korokban, egymástól függetlenül érkeztek Eurázsiába.[61][62] Genetikai vizsgálatok nem támasztották alá ezt az elképzelést. Egy másik elgondolás szerint egy fajból alakultak ki, és a különbségek csak a szelektív tenyésztés eredményei.[63] Végül azonban ezt is elvetették.

Ókori keleti birodalmak

Az ókori keleti birodalmakban, mint az asszíroknál, a hettitáknál és a hurriknál a ló előnyt jelentett a háborúban is, mint kocsivonó és hátas állat. Kikkulinál találtak egy leírást a lovak kiképzéséről. Krisztus előtt 1700 körül a hükszoszok nomád népe lóhátról hódította meg Egyiptomot, ahol még nem ismerték a lovat. Ezután Egyiptomban is használtak lovat, de nem lovaglásra, hanem kocsizásra.[51]

Sztyeppe[szerkesztés]

Ulpiano Checa: Barbárok inváziója (festmény, 19. század)

Gyakran az ukrajnai Derijivkát nevezik a legrégebbi lelőhelynek, ahol a ló háziasítására utaló leleteket találtak. David Anthony lófogakat talált, amelyeken a zabla nyomot hagyott; ezeket a Szrednyij Sztog-kultúrának tulajdonította Kr. e. 4000 körülről.(Anthony, 1986, 1991) A kormeghatározást a centrifugával végzett vizsgálatok cáfolták, és korukat Kr. e. 700 és 200 közé helyezték.[64][65]

szarmatákról tudott, hogy Kr. e. 365-ben már használtak nyerget, sarkantyút és kengyelt.[5] A Kr. e. 3. századtól több helyen is kezdtek nyerget használni, de kengyel nélkül. Korábban az asszíroktól kezdve csak patrac jellegű nyergeken lovagoltak,[66][67] vagy szőrén ülték meg a lovat.[51] A görög Sztrabón nem sokkal később a szkíták lovaglóművészetét méltatta. A lovas nomádok ismertették meg Európával a nyerget, amit azonban csak nem sokkal Róma bukása előtt kezdtek el szélesebb körben használni.[51]

Szokássá vált a lovas temetkezés a Kárpát-medencében. A lovas temetkezés lehet teljes, amikor a lovat is eltemették gazdájával, vagy részleges, amikor csak a ló bőrét, lószerszámokat temették a halottal, vagy jelképes, amikor csak az utalt a halott lovas voltára, hogy sarkantyút kötöttek rá. A kereszténység felvétele után a ló feláldozása jelképessé vált, a lovat az egyház ajándékba kapta. A feláldozott ló lehetett a halott kedvenc lova, vagy éppen lovagolt lova. Elhunyt gyerekkel csikót temettek.[68] Az avarok inkább katonák mellé temették idősebb kort megért lovukat, a magyarok azonban mások mellé is temettek lovat; ezeknek életkora változatos volt.[69]

Közép-Európa

Európában az őskőkor óta találhatók lómaradványok, és az utolsó jégkorszakot követő beerdősülést követően sem tűntek el. Az európai háziasítás időpontja vitatott, mert nehéz megkülönböztetni a vad és a háziasított lovak csontjait.[69]

ErgoldingbanLandshutban egy zablát találtak kerámiadarabok mellett, amiket Kr. e. 1400-ra kelteztek. Egy hasonló lelet Füzesabonyból került elő Kr. e. 1500 körülről.[70] Az urnamezős kultúra (kb. Kr. e. 1300/1200–800/750) korából már szekérsírokat tártak fel. A burgenlandi Császárkőbányán egy barlangban találtak egy lógerincet, benne nyílheggyel, ami az egyik legkorábbi, hidegvérű jellegű lovakra utaló jel. Az első településnyomokról regél Kr. e. 800-700-ból. Dél-Németországban a ló használata az urnamezős kultúrára, vagy a késő bronzkorra datálható.

kelta szentélyekben lóáldozatok maradványait tárták fel. A germánok és a kora középkori szlávok a lovak viselkedéséből jósoltak. A germánok szokásáról Tacitus is megemlékezett Germaniá-jában.[70]

Ókori görögök és rómaiak

Ókori római ló csontvázának feltárása (London)

homéroszi eposzokban a lovak többnyire harci szekereket vontattak,[71] ahogy a hettitáknál, az egyiptomi Újbirodalomban és az asszíroknál is. A görögöknél a ló a halálhoz kapcsolódott. Az ablakon benéző lóval ábrázolt hős azt jelentette, hogy a hős hamarosan meg fog halni.

A geometriai stílus idején a harci kocsik helyét lovasok vették át. Az egyre jobb lovastudás és az egyre nagyobbra tenyésztett fajták miatt gyorsabb, fordulékonyabb és emiatt hatékonyabb fegyvernemnek bizonyult. A görög lótenyésztés magas színvonalat ért el. A lovak marmagassága átlagosan 140 cm volt, de néhány példány 147 cm-t ért el. A római császárság idején a rómaiak és a germánok lovai is hasonló méreteket értek el.[72] Az ókori olimpiákon a második nap megrendezték a lovaglást és a kocsihajtást is.[71]

Xenophón görög történész a Kr. e. 4. században összefoglalta az ókori görögök tudását a lovakról és a lovaglásról. Legtöbb tanácsát még ma is érdemes megfogadni.[71]

Az ókori rómaiak már patkolták lovaikat, de a patkó eredete még ma (2016) is rejtély. A rómaiak feltehetően a keltáktól vették át.[73] Ezzel szemben nem tudták megoldani, hogy a lovakat hatékonyan szerszámozzák fel teherhordáshoz, azt csak később, a középkorban találták fel.

Népvándorlás

A népvándorlás idején a lovak magassága keveset nőtt. A lósírokban talált leletek alapján marmagasságuk 120–150 cm között változott. Legkésőbb az i. sz. 8. században megkezdődött a különféle típusok kialakítása, a könnyű utazóló, a csataló és más munkákat végző lovak.[72] Az avarok bevezették a kengyel használatát, ami ezekben a századokban terjedt el, legalábbis Közép-Európában. Kriege im Mittelalter Schlachten – Taktik – Waffen. Konrad Theiss Verlag, Stuttgart (2009). ISBN 978-3-8062-2223-4

Érett középkor

Lovag ábrázolása a 13. század közepéből

A 9. században Kínából elterjedt a járom használata, ami lehetővé tette, hogy az erőkifejtés helye a nyakról a vállakra és a mellrészre kerüljön át. A korábbi lószerszámok akadályozták a ló légzését vontatás közben, így a ló nem volt hatékony húzóerő, és csak könnyű kocsikat tudott vontatni. Korábban erre a célra csak ökröket tudtak használni, amiknek a szarvára erősítették a szerszámot. Mivel a ló erősebb, mint az ökör, ezért a háromnyomásos gazdálkodással együtt forradalmasították a mezőgazdaságot. Azonban az ökör továbbra is olcsóbb volt, így sok helyen továbbra is vele vontatták a nehéz mezőgazdasági eszközöket. További új szerszámok pedig a kocsik vontatását tették még hatékonyabbá.[72]

A középkor elején a különböző lovak ára között nem volt nagy különbség, az érett középkorban azonban lényegesen drágábbak lettek a hátaslovak.[72] Csak a vagyonosabbak engedhették meg maguknak, akik többnyire nemesek voltak és lovon harcoltak. Belőlük lettek a lovagok. Ebből alakult ki később az udvari műlovaglás. Magyarországon sok volt a ló, így nem volt olyan drága, mint tőle nyugatra. Többnyire a honfoglalók lovait tenyésztették tovább.[74]

Késő középkor

A legrégebbi ma ismert lófajta az arab telivér. Már a 9. században jutott belőlük néhány Európába. Közép-Európában csak a késő középkorban kezdődött el a fejlettebb lótenyésztés, ami különféle lófajták kialakulásához vezetett.[72]

A lovagoknak egyre nehezebb páncélzatuk miatt egyre nagyobb és erősebb hátasokra volt szükségük. A 14. századra kialakult a lovagok számára tenyésztett klasszikus lótípus, amelyeknek a marmagassága akár a 160 cm-t is elérte. Mindazonáltal nem tekinthetők a mai értelemben vett hidegvérűeknek, mert azokat csak néhány századdal később kezdték el tenyészteni, és csak a 19. században terjedtek el.[72] Azoknál kisebb, de erőteljesebb lovak voltak.[69]

Újkor

A fájlhoz képjegyzet tartozik

A tápióbicskei ütközet (Than Mór festménye)

A lovagkor után a lovagok lovaiból a ma ismert barokk lovakat tenyésztették ki. Ezt a lótípust a barokk kor óta úri udvarokban és lovasakadémiákon tartják parádézás és műlovaglás céljából. A barokk lovak ismert fajtái az andalúz, a frederiksborgi, a fríz, a ginetta, a kladruber, a lipicai, a luzitán, a menorquín és a murgese.[75] Ekkoriban váltak nevezetessé a spanyol lovak, mint például az andalúz ló. Ezek a fajták a spanyolok és az arabok lovainak keresztezésével alakultak ki. 1562-ben Miksa magyar király Ausztriába hozatott belőlük néhányat, az ő utódaik lettek a lipicaiak. 1572-ben a spanyol műlovaglás tanítását is megkezdték. 1580-ban Habsburg Károly főherceg tenyésztelepet alapított számukra.[76]

Amerikából az ember betelepedése után eltűntek a lovak.[77] A házilovat a spanyolok hozták be. Néhány elszabadult, és visszavadult; ők váltak a musztángok őseivé. Az indiánok a musztángok befogásával lóhoz jutottak, és ez megváltoztatta életmódjukat. Kialakultak a lovas nomád bölényvadász törzsek Észak-Amerika prérijein.[78] Az apacsok és a komancsok voltak az elsők, majd mások is lóhátra szálltak, köztük a sziúk, a varjak és a csejenek. Más népek földművelők maradtak, legalábbis részben. A különböző életmódú törzsek között gyakoribbak lettek a konfliktusok, az addig békében élő népek között háborúk törtek ki,[79] amibe a fehér ember is beavatkozott.

Az angol telivért a 17. században kezdték el tenyészteni. A helyi versenylovakat arab csődörökkel keresztezték.[80][81]Kitartásuk, vérmérsékletük és sebességük miatt máig ők uralják a galoppsportokat.

Az újkorban vált nevezetessé a magyar könnyűlovas katona, a huszár. A Rákóczi-szabadságharc után több országban is magyarok szervezték meg a huszárságot.[68]

A 20. században jelentőségük csökkent, miután feltalálták az autót és a traktort; így a lóra már nem volt szükség sem a szállításhoz, sem a földműveléshez.[82]

Anatómia

A ló anatómiája egy 15. századi egyiptomi iraton

A ló anatómiája

A ló testhőmérséklete 38,8 Celsius-fok, légzésszáma percenként 30-40, szívveréseinek száma percenként 100 körüli.[83]

Csontváz

Csontváza általában 205 csontból áll.[84] Az ember és a ló csontvázszerkezete abban különbözik, hogy a lónak nincs kulcscsontja, a mellső lábak izmokkal, inakkal és szalagokkal kapcsolódnak a gerinchez, amelyek a lapockát is a törzshöz kapcsolják. A ló páratlanujjú patás állat, minden lábán egy ujj van. Néhány lónak van még egy-két csökevényes ujja, de azok nem érintik a földet. A lábak arányai nagyban különböznek az emberétől; amit a ló térdének gondolunk, az a mellső lábon az ember kéztőcsontjainak felel meg, és hasonlóan, a hátsó lábon a bokának és a saroknak. Az alsó lábszárak csontjai a kézfej és a lábfej csontjainak felelnek meg; a sarkát a középcsontok alkotják. Ezzel együtt a lónak nincsenek izmai az alsó lábszárában, azokat a felső lábszár izmai mozgatják szalagok és inak közvetítésével.[85] Izomzata fejlett, erős.

A lábszár és a lábak kritikus fontosságúak. Egy szilánkos lábtörés halálra ítéli a lovat. Egy angol mondás szerint: „Nincs láb, nincs ló”.[86] A pata az ember körmének felel meg, az ujjak végén nő, és szaruból van.[87] Az ujjhegyek végén kezdődik, tövét porc és vérerekben gazdag kötőszövet veszi körül. Végeredményként az átlagosan 500 kg-os ló[88] tulajdonképpen lábujjhegyen jár.[6] A paták védelmére szolgál a patkó, amit patkolókovács helyez fel, és öt-nyolc hetenként igazít, cserél a pata növekedése miatt, és a patát is igazítja.[89] A vadlovak patájának növekedése és kopása egyensúlyban van.

Forrás: Wikipédia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük