Kacsa kifestő – kacsa színező

Ha szeretitek kacsa kifestőt, akkor itt a helyetek! 

Rengeteg otthon is kinyomtatható kacsa színezővel várunk Titeket! 

Itt mindenki megtalálja a neki legjobban tetsző kacsa kifestőt, kacsa színezőt! Nálunk mindenki megtalálja a kedvenc kacsa kinyomtatható színezőjét, kacsa kifestőjét, melyek mindegyike teljesen ingyenes! Töltsetek le minél több ingyenes gyerek kifestőt, színezőt és élvezzétek a színezést! 

Ezek a kacsa kifestős képek ajándékba is tökéletesen megfelelnek, csak válaszd ki az ajándékozott kedvenc kacsa kifestőjét! Jó szórakozást a színező választékunkhoz! 

Nyomtatható kacsa kifestő és nyomtatható kacsa kifestő itt a weboldalon!

Ha tetszettek az kacsa színezők, keress fel minket bátran legközelebb is! Itt mindig megtalálod a kedvenc kacsa színezőit, kacsa nyomtatható kifestőit! 

Ha van véleményed az kacsa kifestőkről, esetleg kérdésed lenne, nyugodtan írd meg nekünk itt, és mi válaszolni fogunk rá! Ha van ötleted, még milyen színezőket, kifestőket látnál oldalunkon szívesen, azt is nyugodtan írd meg! A legjobb kacsa kifestők nyomtathatók, színezők nyomtathatók ezen az oldalon várnak! 

Nyomtatható kacsa kifestő és nyomtatható kacsa színező itt a weboldalon!

házikacsa (Anas platyrhynchos domestica) a récefélék családjába tartozó baromfi, a tőkés réce (vadkacsa) alfaja, háziasított változata. Többnyire fehér színben tenyésztik, de egyes vidékeken – különösen ott, ahol vadon élő őseivel könnyen kereszteződhet – „vad” színezetű példányokat is találunk.

Táplálékát gabona és rovarok alkotják. Húsa, mája, zsírja, tepertője finom falat, de tojását – amelynek szárazanyag– és zsírtartalma lényegesen nagyobb a tyúktojásénál – csak alaposan megfőzve fogyasszuk, mert paratífusszal fertőzött lehet. Fosztott tollával párnát töltenek. Költés ideje átlagosan 28 nap. A kacsa hímjét gácsérnak hívjuk, a tollazata színpompásabb a tojóénál. Háziasítása megközelítőleg 5000 évvel ezelőtt történt.

Magyar kacsa

„Vad” színű házikacsák

20. század elején a magyar parlagi kacsát már ősi magyar fajtaként említik, de származásáról biztos adataink ma sincsenek. A vízközeli falusi, tanyasi gazdaságok egyik legfontosabb baromfiféléje volt. Míg a gazdasszony a libát eladásra nevelte, addig a kacsahús a család ellátására szolgált. A tájegységeknek kialakultak a saját típusaik. A leggyakoribb a fehér szín volt, amelyet a 20. század elején a pekingi kacsával akartak nemesíteni. A “színes”, vagyis a tarka, vadas színű kacsa kisebb rangúnak számított, pedig ez a fajtaváltozat őrizte meg leginkább a magyar kacsa ősi formáját. Állománya erősen lecsökkent, Erdélyben és az alföldi tanyákon találhatóak kisebb állományai. Jelenleg a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben mindkét változatát tenyésztik. Nagyobb állománya található Szarvason is. 2004 óta a magyar kacsa a védett háziállataink közé tartozik.

Tulajdonságai

Kitűnően bírja a mostoha viszonyokat, igénytelen, ellenálló fajta. Aránylag kistestű, a gácsér 2,5-4 kg, a tojó 2,3–3 kg. Húsa rendkívül jó minőségű. Leggyakoribb a fehér és a vadas színváltozat, de előfordulhat barna és fekete színben is. A vadas színű tojó sokkal visszafogottabb színű, mint a gácsér, hasonlóan a tőkés récéhez. Az úszásban segíti a lemezes csőr, úszóhártyás láb, csónak alakú test.

tőkés réce vagy vadkacsa[1](Anas platyrhynchos) a madarak osztályának

Előfordulása

Egész EurópábanÁzsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt, a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj. A házikacsa őse.

Kóborló egyedei sokfelé eljutnak, így AfrikábaKözép– és Dél-Amerikába is. Az ember is segítette elterjedési területe megnövelését, mivel betelepítette az Egyesült Államok keleti részébe, a Bermuda-szigetekreAusztráliaÚj-Zéland és Új-Kaledónia területére is. Onnan a faj sokfelé eljutott kóborlásai során, így a Csendes-óceán sok szigetén észlelték már. Ezen felül betelepítették a Francia déli területek több szigetére, így a Kerguelen-szigetekre, továbbá a Falkland-szigetekre és a Macquarie-szigetre is.

Alfajai

Jelenleg csak két alfaja van, mert a korábban alfajaiként kezelt madarakat mára önálló fajként kezeli a kutatók többsége. Korábban a tőkés réce alfajainak tartották a következő fajokat:

Nem minden rendszer fogadja el az összes alfajt önálló fajnak – a Csendes-óceán szigetein élő fajokat többnyire igen, de az észak-amerikai kontinensen élők közül nem mindegyiket. A kormos récét a legtöbben elfogadják önálló fajnak, de a másik két amerikai változatot sokan továbbra is a tőkés réce alfajainak tekintik.

Ha az összes, fentebb felsorolt alfajt önálló fajoknak tekintjük, úgy a tőkés récének az alábbi két alfaja maradt:

  • közönséges tőkés réce (Anas platyrhynchos platyrhynchos) – ez az alfaj él a tőkés réce csaknem teljes elterjedési területén,
  • grönlandi tőkés réce (Anas platyrhynchos conboschas) – kizárólag Grönland déli részén fordul elő.

További külön alfajnak szokták tekinteni a tőkés réce háziasított leszármazottját, a házikacsát. Ez utóbbi minden probléma nélkül keresztezhető a tőkés récével. A városok tavain élő tőkés récék között sokszor feltűnnek háziasított récékkel keresztezett egyedek is.

Megjelenése

Testhossza 50-65 centiméter, szárnyfesztávolsága 81-98 centiméter, testtömege 750-1450 gramm. A tojó mintegy negyedével kisebb és könnyebb, mint a hím.

A gácsér csőre zöldessárga, feje fémesen csillogó zöld, nyakán fehér gallér van, melle gesztenyebarna, oldala és hasa világosszürke. Testének felső része, a nyak tövétől a hát közepéig, valamint a szárnyai külső felülete barnásszürke, a hát közepétől kezdődően kékesfekete, egészen a farokig, melynek oldalsó szegélyét a fehér színű kormánytollak alkotják. A farok közepén 3-4 szál fekete, visszahajló, ún. gácsértollat visel. Szárnyai belső oldalai sárgásfehérek.

A fent leírtak csak a hím násztollazatára vonatkoznak, amelyet nagyjából szeptembertől májusig visel. Nyár elején az állat leveti díszes tollait, és a tojóéhoz hasonló, szerény ruhát ölt. Szárnya és farktollai nagyjából megtartják eredeti színüket, a test többi része azonban szürkésbarna, enyhén rőt alapszínt ölt, amelyet kisebb-nagyobb foltok díszítenek. Fehér gallérjuk eltűnik, viszont a fejen megjelenik a tojóéhoz hasonló szemcsík és a fekete fejtető. Avatatlan szemlélő ilyenkor összetévesztheti őket a tojókkal, pedig az itt-ott kiütköző szürke, hasi tollaik, fekete farkuk, feltűnő, fehér farokszegélyük, a nyak és a test színétől (a nászruházathoz hasonlóan) jól láthatóan elkülönülő mellszínezet, de főleg a színét nem változtató, zöldessárga csőr azonnal elárulja őket.

A tojó kültakarója tipikus rejtőszínezet, amely azt a célt szolgálja, hogy a fészkén ülő madarat elrejtse ellenségei szeme elől. Egész teste barna alapszínű, amelyet kisebb-nagyobb méretű, szabálytalan alakú fekete pöttyök és foltok tarkítanak. Az apró pöttyök elhelyezkedése a fejen a legsűrűbb, a mellen nagyobbak és ritkásabbak lesznek, majd a test hátsó része felé egyre nagyobb foltokká növekednek, ami főleg a szárnyat nyugalmi helyzetben betakaró, nagy tollakon figyelhető meg. Feje tetején egy, a nyak közepéig lehúzódó fekete sáv, valamint egy szem környéki, szintén fekete, vékony sáv, az ún. szemcsík is található. Csőre sárgásbarna, kisebb-nagyobb lilásfekete foltokkal. Kormánytollai a tojónak is világosak, de kevésbé feltűnőek, mint a gácséron. Szárnya a híméhez hasonlóan kívül barnásszürke, belül sárgásfehér, és mindkét nem szárnyának külső részén, középtájon, fémesen csillogó, kék színű szárnytükör van, melyet két oldalát fehér vonal szegélyezi. Úszóhártyás lábuk egyformán narancssárga.

A kiskacsák alapszíne zöldessárga, hátuk, fejük teteje fekete, anyjukhoz hasonlóan szemcsíkot viselnek, csőrük és lábuk lilásfekete. Ez a színezet remekül elrejti őket a parti iszapos talajon, nádasban, vízinövények kusza, árnyékos sűrűjében. Pehelytollazatukat körülbelül két hétig tartják meg, majd lassan elkezdi őket kiverni a toll, először az oldalukon, a szárny alatt, majd a hasukon, utána a hátukon, farkukon, fejükön. Legvégül fejlődik ki a toll a szárnyaikon. Fiatalkori ruhájuk anyjukénak szinte tökéletes mása. A tojóké ezután már nem is változik túl sokat, csak lábuk és csőrük válik a felnőtt tojókéhoz hasonló színűvé, a gácséroké azonban szép lassan fakulásnak indul: sötétedni kezd a hátuk, farkuk, mellük, szürkülni oldaluk és hasuk, fejükön megjelennek az első zöld tollak, majd nyár végére, ősz elejére lezajlik a teljes vedlésük, és felöltik első násztollazatukat, amely ekkor a legszínpompásabb (az idősebb gácsérok tollazata ugyanis évről évre jobban elveszti fényét).

Forrás: Wikipédia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük