Méhecske kifestő – méhecske színező

Ha szeretitek méhecske kifestőt, akkor itt a helyetek! 

Rengeteg otthon is kinyomtatható méhecske színezővel várunk Titeket! 

Itt mindenki megtalálja a neki legjobban tetsző méhecske kifestőt, méhecske színezőt! Nálunk mindenki megtalálja a kedvenc méhecske kinyomtatható színezőjét, méhecske kifestőjét, melyek mindegyike teljesen ingyenes! Töltsetek le minél több ingyenes gyerek kifestőt, színezőt és élvezzétek a színezést! 

Ezek a méhecske kifestős képek ajándékba is tökéletesen megfelelnek, csak válaszd ki az ajándékozott kedvenc méhecske kifestőjét! Jó szórakozást a színező választékunkhoz! 

Nyomtatható méhecske kifestő és nyomtatható méhecske kifestő itt a weboldalon!

Ha tetszettek az méhecske színezők, keress fel minket bátran legközelebb is! Itt mindig megtalálod a kedvenc méhecske színezőit, méhecske nyomtatható kifestőit! 

Ha van véleményed az méhecske kifestőkről, esetleg kérdésed lenne, nyugodtan írd meg nekünk itt, és mi válaszolni fogunk rá! Ha van ötleted, még milyen színezőket, kifestőket látnál oldalunkon szívesen, azt is nyugodtan írd meg! A legjobb méhecske kifestők nyomtathatók, színezők nyomtathatók ezen az oldalon várnak! 

Nyomtatható méhecske kifestő és nyomtatható méhecske színező itt a weboldalon!

háziméh vagy nyugati mézelő méh (Apis mellifera), a köznyelvben gyakran egyszerűen csak méh, méhésznyelven bogár is, a mézet termelő méhfajok egyike. Háziasítása mintegy 6000 évvel ezelőtt kezdődött, és a selyemlepke mellett voltaképpen az egyetlen korán háziasított rovarfaj.

méhészet ma is sok ember megélhetését biztosítja hazánkban és világszerte. A méhészetben főként mézet, de ezen kívül virágport esetleg propolisztméhviasztméhpempőtméhmérget és tenyészállatokat is termelnek a méhészek. Megporzó tevékenysége miatt az egyik legfontosabb haszonállattá vált. Mindezidáig 28 alfaját ismerték el;[1] ezeket méhfajtáknak is nevezik. Az európai fajták az utolsó jégkorszak óta alakultak ki, miután a háziméh újra benépesítette a kontinenst. A fekete európai méh Európa északi területeiről Németországban, Svájcban és Ausztriában is elterjedt. Közép-Európa keleti részén, így a Kárpát-medencében a krajnai fajta a leggyakoribb. Az olasz fajtát az olasz területeken kívül is sok helyen elterjesztették, így Ausztráliába is betelepítették.

Több más méhfajtához hasonlóan a háziméh is államalkotó repülő rovar. Ázsiában a nem más tagjai is élnek, például a keleti mézelő, más néven indiai méh, a varroa atka eredeti gazdaállata.

Feltételezések szerint a háziméh eredetileg Indiából származik. Domesztikált állatként ma már világszerte elterjedt a mérsékelt és a trópusi égöv alatt.

A tudomány jelenlegi állása szerint az első méhfélék 100 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A legrégebbi háziméhhez köthető lelet egy borostyánkő, amiben az ősméh hossza mindössze 2,95 milliméter. A kő Mianmarban került elő egy borostyánkőbányában.[2]

Sok növényfaj megporzásában vesz részt, így kulcsszerepe van az ökoszisztémában.

Európában már évezredek óta használják a méhek által termelt mézet. Egy 12 ezeréves barlangrajz Cuevas de Arañában (Bicorp, Valencia) ábrázol egy mézvadászt.

Közép-Anatóliában már 7000 évvel ezelőtt célzottan tartottak méheket, és Egyiptomban Kr. e. 2000 körül már fejlett méhészkedést folytattak. A méh Alsó-Egyiptom fáraójának hatalmi jelvényévé vált. A méhanya, mint hieroglifa az uralmat jelentette. Ebben az ábrázolásban a fáraó volt a méhanya, és Egyiptom népe a dolgozók serege. A kasokat agyagból készítették, és tenyésztették is a méheket.

zsidók szent iratai több helyen is említik a mézet. A termékeny földű gazdag országot, így Egyiptomot és Kánaánt tejjel-mézzel folyó földnek nevezik. A méz Keresztelő János egyik fontos tápláléka volt. A Talmud ír a méhek fejlődéséről és a rajzásról. Kasaikat szalmából fonták. Törvényük volt arra, hogy a méhraj azé, aki megtalálja.

Az ókori görögök Kr. e. 600 körül hozták első törvényeiket a méhtartás szabályozására. Ők már ismerték a méhanya szerepét a méhcsaládban, és ennek ismeretében eredményesen tenyésztették a méheket. Szétszedhető kasaik voltak, amiket keresztrudakkal merevítettek.

VIII. Orbán pápa címerében három méh szimbolizálta a munkát, a takarékosságot és az édességet.

Megjelenése

Dolgozó nektárt gyűjt virágból

Here (hím méh)

Méhanya lányai körében. Az egyik dolgozó éppen eteti

A méh államalkotó rovar, több tízezer egyede él együtt egy családban. A méhcsaládot eltérő morfológiájú és eltérő funkciót betöltő egyedek, kasztok alkotják. A méhanya 22 milliméter, a here 20 milliméter, a dolgozó pedig mintegy 16 milliméter hosszú. Néhány afrikai méhfajta ennél kisebb termetű. A méhanya teste hosszúkás; a here fullánktalan és potroha lekerekített. A méhek színe fajtától függően az aranysárgától a sötétbarnáig (feketéig) változik, gyakran a potroh csíkozott. A csíkozást a potrohgyűrűk alapjánál világos, egyébként sötétebb színe adja. Szőrének színezete sárgásbarna; a szőrzet az idősebb egyedeken elkopik, és előbukkan a csillogó kitinpáncél. Szívó-nyaló szájszerve van. Nagy, összetett szemeik vannak, ezek nem látják a piros színt, viszont érzékelik az ibolyántúli sugárzást. A herék összetett szeme nagyobb, mint a nőnemű egyedeké. A méhek három kisebb pontszemükkel csak közelre látnak.

Szárnyerezete megkülönbözteti más méhfajoktól. Sőt, az erezet alapján maguk a méhcsaládok is azonosíthatók. Repülés közben erőteljes repülőizmai mozgása tartja a levegőben. Tori izmainak rezegtetésével a dolgozó segíthet meleget termelni a kaptárban. Szárnyainak rezegtetésével meleg napokon hűtheti a levegőt. Szárnyizmaikkal a méhek hangot is tudnak kelteni, amire ritkán kerül sor. A fiatal anyák kelés előtt vartyognak, kelés után tütülnek.[3] Tánc közben is szoktak hangot adni a méhek. Az anyák felismerhetők arról, hogy potrohuk túllóg a szárnyukon.

Mirigyek választják ki a méhviaszt, amelyet lépsejtek felépítésére használnak. A hátsó lábak tollszerű sörtéin megtapad a virágpor. A középső lábakon lévő merev sörtékkel seprik a „kosárkába” a virágport a mellről és az elülső lábakról. A hátsó lábakon található a „kosárka” vagyis a pollenzacskó. A nektár lenyelése után a nyelőcsövön végigmenve a mézgyomorba kerül, ahol nincs emésztés, de a garatmirigyek által termelt enzimek működésbe lépnek, és átalakítják a nektárt, például elkezdik lebontani az összetett cukrokat. A mézgyomrot és a gyomrot egy akaratlagosan is mozgatható egyirányú csapóajtó választja el. A mézgyomorban tárolt nektárt a dolgozó hazaviszi, és visszaöklendezve átadhatja társainak, vagy betöltheti egy sejtbe.

Dolgozó fullánkja. Ezzel a nagyítással nem láthatók a horgok

A legtöbb méhfaj fegyvere a fullánk. Vannak fullánktalan méhek is, ők például rágóikkal harcolnak. A dolgozók fullánkján számos apró visszafelé hajló horog van; ez beleszakad az elasztikus bőrbe, így a dolgozó elpusztul, miután a fullánkját használva emlőst szúr meg, ellenben ha kitinen hatol át, akkor vissza tudja húzni a fullánkját (például: viaszmoly testéből). A méhanya vissza tudja húzni a fullánkját emlős bőréből is, mert fullánkján csak 3-5, szemben a munkásméh fullánkjával, amin 21-25 visszahajló horog található. Ez gondoskodik arról, hogy a fullánk bent maradjon a megszúrt emlős bőrében, és a méregmirigyekkel együtt kiszakadjon a méhből. A fullánk kiszakadása esetén a méregmirigyet körbevevő izmokat az idegek mozgatni kezdik. Ez belepumpálja az “áldozat” bőrébe a méreghólyag tartalmát. A magyar köznyelv számos más nyelvtől eltérően csípésnek nevezi a folyamatot, habár tulajdonképpen szúrásról van szó, amit a tudományos és a méhésznyelv így is nevez. A fullánk tulajdonképpen tojócső, és az anya inkább petézéshez használja, és csak rajzás közeli állapotban aktiválja. A fullánk behatolásával egyidejűleg riasztó feromon szabadul fel, ami arra készteti az arra járó vagy repülő többi méhet is, hogy fullánkját az adott ellenségbe szúrja, lehetőleg az előző csípés közelében, mivel ott érződik a legerősebben a feromon szaga.[4] Egy csípéssel 0,1 mg méreg jut az ellenség testébe.[5] A méhészek füsttel szokták megelőzni a szúrást, amikor kaptárt bontanak.

Szaporodása és életmódja

Lárvák és peték a lép sejtjeiben

Megjelölt méhanya (méhkirálynő) és a dolgozók

A háziméh euszociális faj, tehát olyan nagy családokban él, ahol az egyedek többsége nem szaporodik, hanem rokonait támogatja a szaporodásban. Nyár közepén egy egészséges család 40 000-80 000 egyedből áll. Egy egészséges családon belül csak a méhanya rakja a petéket. A megtermékenyített petékből nőstények kelnek ki. Ezek lehetnek nemileg aktív utódok, tehát újabb méhanyák. Túlnyomó többségük azonban nemileg nem aktív nőstény, ők a dolgozók. A dolgozók is raknak néha petéket (álanya), ha nincs a családban méhanya, de az álanya által rakott peték nincsenek megtermékenyítve, így ezekből a petékből csak “herék” , azaz hímnemű méhek lesznek. Ez a “szűznemzés” a parthenogenezis. Herék csak az év egy szakaszában vannak; ennek ideje az éghajlattól függ. Magyarországon többnyire valamikor augusztusban van a hereűzés, amikor a dolgozók kiéheztetik a heréket, és nem is engedik vissza őket a kaptárba, ha kirepültek. Ezután csak anyátlan vagy álanyás családban lehet heréket találni egészen a következő év tavaszáig.

A méhek haplodiplod ivarmeghatározási rendszert mutató állatok, a megtermékenyített, diploid petékből nőstények, a megtermékenyítetlen, haploid petékből pedig hímek fejlődnek. Hím utódot, azaz herét tehát az anya és a dolgozók is képesek létrehozni.

Vegyes életkorú fiasítás: jobbra peték, középen fiatal, balra idős álcák. A fedett sejtek bábokat tartalmaznak

A fiatal anyák 3-6 napos koruktól kirepülnek párzani, ha napos, szélcsendes az idő. A petézés megkezdése előtt akár több alkalommal is kirepülhet. Akár 20 herével is pározhat. A here ivarszerve beleszakad az anyába, így a here hamarosan meghal. A párzáskor kapott spermiumot az anya elraktározza, és a továbbiakban ebből termékenyíti meg petéit. Ha két hétig nem tud kirepülni, akkor már nem tud párzani, és herepetéző lesz. Az anya idősebb korban is herepetézővé válhat, ha elfogytak a hímivarsejtjei. Összeférhetetlenség miatt a saját testvérei nem tudják megtermékenyíteni a fiatal anya petéit. A genetikai sokféleség előnyös a tél túléléséhez. Kísérleti körülmények között a genetikailag egységes családok többet gyűjtöttek, több utódot termeltek, ám készleteiket már decemberre felélték, és éhen haltak, illetve megfagytak.[6]

Az anya naponta akár 1500 petét rakhat. A heresejtekbe hím, a dolgozósejtekbe és az anyabölcsőkbe nőstény petét rak. A nőnemű utódból attól függően válik anya vagy dolgozó, hogy milyen sejtben nő fel, és hogy mivel etetik. A petéből 3 nap múlva kel ki az álca. 3 napig minden álca méhpempőt kap; az anyaálcát végig méhpempővel etetik. A lárva 8 nap múlva bebábozódik, majd a kifejlett állat újabb egy hét múlva kel ki a bábból. A fejlődés ideje függ a kaszttól és a hőmérséklettől. Az európai fajtáknál az anya 16, a dolgozó 21, a here 23 napig fejlődik. Az afrikanizált méhek gyorsabban fejlődnek, ott az anyák már 14 naposan kelnek. Vannak más, gyorsabban felnövő hibridek is, amelyek így immunisak az atkára.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük