Tengerimalac kifestő – tengerimalac színező

Ha szeretitek tengerimalac kifestőt, akkor itt a helyetek! 

Rengeteg otthon is kinyomtatható tengerimalac színezővel várunk Titeket! 

Itt mindenki megtalálja a neki legjobban tetsző tengerimalac kifestőt, tengerimalac színezőt! Nálunk mindenki megtalálja a kedvenc tengerimalac kinyomtatható színezőjét, tengerimalac kifestőjét, melyek mindegyike teljesen ingyenes! Töltsetek le minél több ingyenes gyerek kifestőt, színezőt és élvezzétek a színezést! 

Ezek a tengerimalac kifestős képek ajándékba is tökéletesen megfelelnek, csak válaszd ki az ajándékozott kedvenc tengerimalac kifestőjét! Jó szórakozást a színező választékunkhoz! 

Nyomtatható tengerimalac kifestő és nyomtatható tengerimalac kifestő itt a weboldalon!

Ha tetszettek az tengerimalac színezők, keress fel minket bátran legközelebb is! Itt mindig megtalálod a kedvenc tengerimalac színezőit, tengerimalac nyomtatható kifestőit! 

Ha van véleményed az tengerimalac kifestőkről, esetleg kérdésed lenne, nyugodtan írd meg nekünk itt, és mi válaszolni fogunk rá! Ha van ötleted, még milyen színezőket, kifestőket látnál oldalunkon szívesen, azt is nyugodtan írd meg! A legjobb tengerimalac kifestők nyomtathatók, tengerimalac színezők nyomtathatók ezen az oldalon várnak! 

Nyomtatható tengerimalac kifestő és nyomtatható tengerimalac színező itt a weboldalon!

tengerimalac(Cavia porcellus) a rágcsálók(Rodentia)

rendjén belül a Cavia nemhez tartozó, külsőre leginkább nyúlra emlékeztető, de nála valamivel kisebb testű emlős. Testhossza 20–25 centiméter, tömege 700 gramm (nőstény) – 1100 gramm (hím). Őseinek természetes élőhelye Dél-Amerika (Kelet-Brazília, Chile, Peru, Argentína). Méretben, színben, szőrfajtában igen különbözőek lehetnek, s egyik jelenleg vadon élő fajhoz sem hasonlítanak. Pontos ősük nem ismert.

Elnevezése

A tengerimalacnak – nevével ellentétben – rendszertanilag semmi köze a disznókhoz; testfelépítésük sokkal inkább a nyulakéhoz hasonló. A furcsa elnevezés – a magyarban valószínűleg a német Meerschweinchen tükörfordítása – eredete nem teljesen tisztázott. A „tengeri-” utalhat egyaránt az állat tengeren túli származására, és arra is, hogy amikor a spanyolok felfedezték, tengeri hajósok juttatták el Európa területére a 16. században mint díszállatot a gazdagok szórakoztatására. Néhány nyelven a ’guineai malac’ vagy ’indiai malac’ elnevezés utal az állat egzotikus származására. A ’guineai’ jelző eredete szintén homályos. Elképzelhető, hogy a hajósok az afrikai Guineába tértek vissza az utazás során, de még valószínűbb, hogy egyszerűen a dél-amerikai Guyana hibás módosulásáról van szó. Angol nyelvészek szerint az is lehetséges, hogy a Guinea a régi nyelvi coney, ’nyúl’ szó eltorzulása, mivel az állat angol elnevezése korábban Spanish coney, azaz ’spanyol nyúl’ volt.[1] Az ’indiai’ elnevezés pedig valószínűleg Amerika felfedezésével és az indián szóval állhat kapcsolatban.

malac név eredete sem teljesen tisztázott. Egyes feltételezések szerint a kismalacokéhoz hasonlító visító, olykor röfögő hangjának köszönheti, mások szerint pedig annak, hogy a már több ezer évvel ezelőtt háziasított fajtáját Dél-Amerikában a húsáért tartották, akárcsak a disznókat, illetve a középkorban a hajókon is előszeretettel fogyasztották. Létezik egy harmadik feltételezés is, miszerint a malac nevet annak köszönheti, hogy a földet túrva keresi táplálékát, akárcsak a disznók. Ezen kívül magyarázták már azzal is, hogy testalkata (rövid, lelógó fül, a testéhez képest nagy fej, farok hiánya) kissé a malacéhoz is hasonlít.

Tudományos elnevezése, a Cavia porcellus első tagja a karibi indián eredetű spanyol cobaya latinosításából származik, a porcellus jelentése pedig ’disznócska’ latinul.

Leírása

Egy kifejlett példány hossza eléri a 20–25 centimétert, tömege 700–1100 gramm. A fej a test arányához képest nagy. A fejen a szemek a koponya oldalán helyezkednek el, és a fülek között is széles a távolság. Füle viszonylag rövid és lelógó. Teste egyenletesen izmos felépítésű. A nyak rövid és erőteljes, a toka tekintélyes. A törzs hosszú, de látszatra zömök. A vállak szélesek, mélyen ülnek, és homorú ívet formálnak az állat gerincvonalán. A medencecsont széles terpesztésű, a gerinc lefutása a farokcsigolyák felé ívelt. A test kontúrja határozott kettős ívet mutat, amely a fej tetejétől indul ki. A mellső végtagjai egyenesek, a hátsók pihenő helyzetben „V” alakot alkotnak. A mellső végtagokon négy, a hátsókon három ujj található. Farka nincs.

Érdekesség, hogy a tengerimalac hallása rendkívül kifinomult, és az ember által hallható hangoknál jóval szélesebb tartományra (50–50 000 Hz) terjed ki: fajtársaik egymással az ultrahang tartományban kommunikálnak. A többi rágcsálóval ellentétben növényi táplálékkal, főleg fűfélékkel, szénával, gyümölcsökkel, zöldségekkel táplálkozik. A magvak fogyasztása természetes élőhelyén nem jellemző. 6-8 évig él. Népszerű házikedvenc lehet.

Feltételezett őse

Cavia aparea a tengerimalac feltételezett őse

Cavia porcellus már teljesen háziasított faj, vad őse egyes feltételezések szerint a Peruban jelenleg is élő Cavia aparea. A házi tengerimalacot gyakran csupán ennek egyik alfajaként tárgyalják (Cavia aparea porcellus). Mások a Cavia tschudii fajtól eredeztetik. Egyesek a két vadon élő változatot csupán egyazon faj két alfajának tekintik (Cavia aparea tschudii néven), és mindkettőt a házi tengerimalac ősének gondolják. Valójában azonban nem ismert, mely faj volt a háziasított tengerimalac őse.

A tengerimalacok „nyelve” és viselkedése

1976-ban az angliai Leicesteri Egyetem pszichológia tanszékének kutatói kimutatták, hogy a tengerimalacok összesen 11-féle hangot tudnak kibocsátani, amelyekkel különböző érzések (éhség, fájdalom, félelem, elégedettség, izgalom stb.) kifejezésére képesek. A kutatás szerint a tengerimalac legjellemzőbb hangja, az éles visítás vagy füttyentés csak az emberrel való kommunikációban használatos, mint figyelemfelkeltés, és jelentése általában „élelmet akarok!”. A tengerimalac gyorsan képes tanulni és különböző dolgokat egymáshoz kötni, érzéseit kifejezni (például a hűtőszekrényajtó nyitását vagy a zacskózörgést rövid idő alatt megtanulja asszociálni az élelem érkezésével, s a későbbiekben már reflexszerű hangos visítással jelzi az embernek: „élelem van a közelben!”). Főként azok a példányok tanulékonyak, amelyekkel sokat foglalkoznak, s egy kis figyelemmel az ember is képes felismerni, hogy mikor mit akarnak.

Könnyen megszelídíthető, barátságos, ám rendkívül félénk állat. Szorult helyzetben félelmében gyakran harap, ami kisebb sérülést okozhat, ezért kerülni kell a hirtelen mozdulatokat. Ajánlatos társaságban (legalább párban) tartani, az egyedül tartott példány ugyanis depressziós lesz, könnyebben megbetegszik. A kisebb testű rágcsálókkal ellentétben nem tud játszani a szakkereskedelemben kapható kisállat-játékokkal (mókuskerék, labda stb.), viszont szeret játszani fajtársaival és az emberrel, de lehet neki venni függőágyat vagy alagutat, amit előszeretettel használ. Kellő türelemmel meg lehet tanítani bizonyos szavak, mondatok megértésére, vagy hogy hívásra az emberhez szaladjon. Mozgása nem túl fürge, a többi rágcsálóhoz és a nyulakhoz képest nem túl ügyes, ám gyorsan tud futni és bizonyos akadályokat átugrani vagy felugrani rájuk. Örömét vagy izgatottságát sokszor egy helyben ugrálással („popcornozás”) mutatja ki.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük